AI, a XXI. század iránytűje
Hasznos vagy veszélyes?
Vajon jól használjuk-e, jól használom-e az AI-t? Túl sokszor, vagy többet kellene? Ezek a kérdések, sok embert foglalkoztattak már – biztos vagyok benne.
Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani az AI berobbanását, mint a GPS-t, a navigációk megjelenését a 80-as évek végén… Elég régen volt igaz?
Amikor betört a piacra, mindenki szeretett volna egyet. Rengetegféle lehetőség közül választhattunk, óriási kereslet és érdeklődés fogadta. Csodáltuk, igyekeztünk beszerezni és elsajátítani a használatát. Több funkció is segített minket a használatakor: sebességkorlátok jelzése, felhívás vasúti átjáró közeledtére, és még sorolhatnám a hasznosabbnál hasznosabb funkciókat. Igaz, volt olyan is, hogy földútra tévedtünk, vagy oda, ahol már nem folytatódott az út…megszűnt a jel. Mégis örültünk, mert elvitt A-ból B-be ….a célt elértük! Eltelt bő 40 év, és ma már a navigáció mindennapjaik része lett, szinte nem is közlekedünk másképpen, csak ha be van kapcsolva, néhány funkciója pedig ki.
Jó ez nekünk? Vajon ha megállunk, fel tudjuk-e sorolni az utolsó 5 db jelzőtáblát, ha valaki megkérdezi tőlünk, vagy csak rutinból megyünk, nem figyelve a részletekre?
Sok fontos dolgot megcsinál a navigáció helyettünk, azonban a legfontosabbakat nem, ahhoz még mindig Te kellesz: nézni, észrevenni és értelmezni az útjelző táblákat, vigyázni a gyalogosokra, figyelni minden pillanatban a forgalom résztvevőit, látni, ha veszély van a közelben.
Van-e különbség az AI és GPS használata között?
Véleményem szerint nem sok.
Mindkettő segít a mindennapokban, leegyszerűsít folyamatokat, időt spórol, és még sorolhatnám. Az AI többet tud, hiszen a mesterséges intelligencia segítségévél MINDENT IS létre lehet hozni:
manipulált videókat, vicces mémeket, de emellett társ lehet a munkában, a kérdések megválaszolásban, rengeteg területen igazi „Jó barát”.
Mégis, úgy gondolom, ha nem tudatosan használod és vakon követed az AI-t, Te vagy a veszély!
Miért gondolom ezt?
Annak ellenére, hogy mennyi mindenben képes a segítségünkre lenni – sőt, ma már házasodni is lehet az AI-al -, azonban soha nem helyettesítheti:
- az „emberi” kapcsolatokat
- a könyvek olvasása közben érzett örömöt, és vágyat a következő lapok tartalmának megismerésére
- a Te gondolataidat, és tetteidet
- a tudásodat
- a megszerzett tapasztalatodat
- a felelősségedet
- az érzéseidet.
EZT JÓL AZ ESZÜNKBE KELL VÉSNI,
ha emberek szeretnénk maradni ebben a gépiesített, technikai világban!
Sokan felteszik a kérdést, hogy pár évtized, vagy lehet, hogy csak néhány év múlva kell-e majd webfejlesztő, programozó, marketinges stb. szakember? Hiszen az AI adta lehetőségekkel képesek vagyunk megszerkeszteni, elkészíteni, gyártani bizonyos tartalmakat.
Engem kifejezettem érint ez a kérdés, hiszen ezen a területen dolgozom, mint virtuális asszisztens és mint webfejlesztő. Napi szinten használom a mesterséges intelligencia által nyújtott előnyöket. Használom grafikai munkánál, webfejlesztőként, de általános kérdésekben, információgyűjtésben is hasznomra vált már.
Mégis úgy gondolom, nélkülünk nem működik, és csak akkor működik jól, ha tudjuk mit szeretnénk tőle! Nagyon fontos, hogy megfelelő kérdéseket tegyünk fel, a megfelelő formában, kellő részletességgel. Amit pedig nem tud pótolni az a személyes érzelem, amely szükséges ahhoz, hogy tudjuk az irányt, merre induljunk el, mi legyen az, amiben az AI segíteni tud.
Összefoglalva és visszakanyarodva a cikkben említett hasonlatra, nekünk kell megadni az útirányt, hova is szeretnénk eljutni!
A kitűzött célhoz vezető úton nem lankadhat a figyelem, a részletekre való odafigyelés és
nem maradhat el az EMBERI MEGÉRZÉS, TUDÁS, TAPASZTALAT.
Ez pedig a mesterséges intelligenciára is igaz: nem hagyhatjuk, hogy ő válaszoljon meg mindent helyettünk, mert akkor úgy járunk, mint a GPS-el.
Elbutít, és hiába látjuk a benzinkutat balra, mi jobbra megyünk majd, mert Terike azt mondta.
Az borítékolva van, hogy a XXI. század iránytűje számos meglepetést tud és fog is még okozni. Én is kicsit félek is tőle, fenntartásaim vannak a használatával kapcsolatban. Egyelőre úgy gondolok rá, mint egy döntéstámogató rendszerre, mint egy GPS-re, mely segít eljutnom a célig.
Nem szeretném, ha oda jutna a világ, hogy az AI legyen az Én gondolatom, az Én érzésem. Szeretek olvasni, szeretek gondolkozni, szeretek motorozni, szeretem embernek érezni magam!
És Te? Hogyan használod? A döntés a tiéd, mint ahogy a felelősség is.
(Ebben a cikkben sem a szöveg, sem a kép nem AI segítségével készült.)
Cikk szerzője: Fulajtár Mónika
