Az asszisztens szó nem degradáló. Csak még nem tanultuk meg tisztelni.

„Miért ragaszkodtok a virtuális asszisztens elnevezéshez?”

Ezt a kérdést az elmúlt években számtalanszor megkaptam. Sokan úgy gondolják, hogy az asszisztens szó már nem elég modern vagy presztízsértékű, ezért ideje lenne lecserélni valami hangzatosabbra.

Én viszont egyre inkább azt érzem: nem a szóval van a probléma. Hanem azzal, amit társítunk hozzá.

Forrás: ChatGPT

Több mint egy megnevezés

Sokan automatikusan arra gondolnak, hogy az asszisztens az, aki „csak segít”. Aki végrehajtja mások utasításait, szervez, intéz, miközben az igazi értéket valaki más teremti meg.

Éppen ezért döntöttünk úgy a VAME-ban, hogy nem változtatjuk meg a szakmánk nevét.

Nem azért, mert ne látnánk az előítéleteket.

Hanem mert hisszük, hogy

„Nem a szavakat kell lecserélni. A mögöttük lévő jelentést kell újraépíteni.”

És valójában ez a cikk nem is csak a virtuális asszisztensekről szól, hanem minden olyan emberről, aki a háttérben tart össze folyamatokat, kapcsolatokat és embereket úgy, hogy abból a legtöbben csak annyit vesznek észre:

minden működik.

Az a munka, amit akkor veszünk észre, amikor már nincs

Nemrég olvastam egy történetet egy vezérigazgatói asszisztensről, aki több mint tíz év után munkahelyet váltott.

A vezetőség nyugodt volt.

Hiszen naptárt vezetni bárki tud. Repülőjegyet foglalni sem különleges feladat. Egy új kolléga majd gyorsan beletanul.

Csakhogy néhány hét alatt kiderült, hogy a legfontosabb tudás nem volt leírva.

Senki sem tudta:

• melyik ügyfelet mikor érdemes keresni,
• melyik beszállítóval melyik napszakban lehet eredményesen egyeztetni,
• melyik partner egy kétperces telefonhívást többre értékel, mint egy hosszú e-mailt.

Nem azért, mert ezek titkok voltak, hanem mert ez a tudás egyetlen ember tapasztalatában élt.

A cég valójában nem egy adminisztrátort veszített el, hanem tíz év szervezeti memóriáját.

“A legértékesebb tudás sokszor az, amit senki sem vesz észre – egészen addig, amíg eltűnik.”

Ugyanez történik egy gyermekorvosi rendelőben

Amikor belépünk egy rendelőbe, természetesen az orvosra figyelünk.

Hiszen ő gyógyít. Pedig a rendelő már jóval azelőtt működni kezd, hogy az orvos belépne a vizsgálóba.

Az asszisztens fogadja a családokat, felméri a helyzet sürgősségét, megnyugtatja a szülőket, felismeri, mikor kell azonnal szólni az orvosnak.

Igen, a szakmai döntéseket az orvos hozza meg, de ettől az asszisztens munkája nem lesz kevésbé értékes, hanem éppen ellenkezőleg: ő teremti meg annak a feltételeit, hogy az orvos valóban arra koncentrálhasson, amihez ő ért a legjobban. És szerintem pontosan itt értjük félre ezt a szerepet: az asszisztens értéke nem abban rejlik, hogy mindent meg tud csinálni.

Hanem abban, hogy pontosan tudja:

• mit kell megoldania,
• mit kell előkészítenie,
• és mikor kell bevonnia azt, aki az adott terület szakértője.

Ez nem kevesebb tudás, hanem ez másfajta tudás.

A vállalkozásokban sincs ez másképp

A virtuális asszisztenciát ma is sokan a látható feladatok alapján ítélik meg: naptárkezelés, e-mail írás, adminisztráció. Pedig ezek csak eszközök.

A valódi érték ott kezdődik, amikor valaki:

• előbb veszi észre a problémát, mint maga a vezető,
• összeköti az egymástól távol lévő információkat,
• felismeri a félreértéseket,
• előre gondolkodik,
• rendszerekben lát.

Ez az a tudás, amelyet nem lehet néhány videóból megtanulni.

Ezért nem lesz valaki tíz óra alatt virtuális asszisztens

Ma sok képzés azt sugallja, hogy néhány óra vagy néhány nap alatt bárkiből virtuális asszisztens lehet.

A helyzet azonban ennél jóval összetettebb: projektmenedzsmentet lehet tanulni, számlázást is, AI-eszközök használatát is.

Ezek fontos készségek.

De attól még senki sem lesz olyan szakember, akire egy vállalkozó éveken át nyugodt szívvel rábízza a működése egy részét.

Mert a bizalom nem egy tanúsítványból születik, hanem száz, ezer és tízezer valódi helyzetből.

Abból, hogy valaki megtanul:

• előre gondolkodni,
• felelősséget vállalni,
• kapcsolódni,
• rendszerszinten látni,
• észrevenni azt is, amit más még nem.

Talán nem a szóval van a baj

Ezért hiszem ma is, hogy nincs szükség új elnevezésekre. Nem attól lesz nagyobb presztízse egy szakmai területnek, hogy angol nevet adunk neki, hanem attól, hogy végre láthatóvá tesszük azt az értéket, amely eddig a háttérben maradt.

Az asszisztensek azok, akik összekötik a pontokat, működésben tartják a rendszereket, és lehetővé teszik, hogy mások a saját szakértelmük legjavát adhassák.

Lehet, hogy nem ők hozzák meg a végső döntést.

De nélkülük sok jó döntés meg sem születne.

Az asszisztens nem „csak segít”. Lehetővé teszi, hogy mások a legjobb munkájukat végezhessék el.

A VAME gondolatai

A VAME-ban ezért ragaszkodunk továbbra is a virtuális asszisztens elnevezéshez.

Nem azért, mert ne ismernénk a szóhoz kapcsolódó előítéleteket, hanem azért, mert hiszünk abban, hogy egy szakma értékét nem az új címkék adják, hanem az a tudás, felelősség és bizalom, amit képvisel.

💚 Ha 2027-ben, a virtuális asszisztencia magyarországi fogalmának 10 éves évfordulóján

újradefiniáljuk ezt a szerepet,

számunkra nem az lesz a cél, hogy új nevet találjunk,

hanem az, hogy közösen új jelentést adjunk annak a szónak, amelyet tíz éve használunk.