Két nap, kétféle találkozás – és egy közös cél: hidakat építettünk Pécsen

Két nap. Két különböző közeg. Kétféle találkozás.

Az egyik napon szakmai kérdésekről, működésről és tapasztalatokról beszélgettünk egymással. A másikon kiléptünk a saját szakmai buborékunkból, és Pécs város közönségével találkoztunk.

A közös pont mégis ugyanaz volt: beszélgetni, kérdezni, megérteni egymást – és hidakat építeni emberek között.

Egy szakmai közösségben nem kell mindent ugyanúgy gondolnunk

A pécsi program első napján szűkebb szakmai körben találkoztunk.

Nem nagyszínpados konferenciát szerettünk volna, ahol valaki beszél, a többiek pedig hallgatnak. Sokkal inkább egy olyan teret, ahol valódi párbeszéd alakulhat ki.

Ahol lehet kérdezni.

Lehet tapasztalatot megosztani.

És akár máshogy is lehet gondolkodni egy-egy témáról, mint amikor megérkeztünk.

Egy szakmai közösség szerintünk nem attól lesz értékes, hogy minden tagja ugyanazt gondolja, hanem attól, hogy van helye a kérdéseknek, a különböző nézőpontoknak és azoknak a beszélgetéseknek is, amelyekre nem mindig létezik azonnali, egyetlen jó válasz.

A kisebb létszám éppen ezért nem korlát volt, hanem lehetőség: volt idő egymásra figyelni, volt tér a beszélgetésekre, és nem kellett minden kérdést azonnal lezárni.

Néha az is érték, ha egy beszélgetésből nem kész válasszal, hanem egy új kérdéssel távozunk.

Másnap kiléptünk a saját szakmai buborékunkból

A második nap már egészen másról szólt: a napsütéses pécsi időben ezúttal nem elsősorban virtuális asszisztensekkel találkoztunk, hanem olyan emberekkel, akik vállalkozóként, cégvezetőként vagy egyszerűen érdeklődőként talán most kezdenek el gondolkodni egy fontos kérdésen:

Mi az, amit valóban nekem kell megcsinálnom, és mi az, amit nem?

Ehhez egy interaktív, edukációs játékot vittünk magunkkal. Hétköznapi vállalkozói feladatokat és helyzeteket mutattunk a résztvevőknek, nekik pedig dönteniük kellett: Megtartanák- maguknak, automatizálnák, vagy kiszerveznék?

Elsőre egyszerű játéknak tűnik, a gyakorlatban azonban nagyon gyorsan valódi beszélgetéssé vált. Ebből is látszik, hogy nincs minden feladatra egyetlen helyes válasz: ami az egyik vállalkozónál logikusan kiszervezhető, az egy másik működésében lehet olyan terület, amit semmiképpen nem szeretne kiengedni a kezéből.

Ami ma még teljesen természetes saját feladat, az egy növekedési helyzetben néhány hónap múlva már akár akadállyá is válhat.

A játék tehát valójában nem a válaszokról szólt, hanem arról, hogy elkezdjünk gondolkodni a saját működésünkről.

Nem azt szeretnénk megmondani, hogy kinek kell virtuális asszisztens

A virtuális asszisztencia körül még mindig rengeteg leegyszerűsítés él, pedig egy vállalkozónak nem attól lesz szüksége külső segítségre, hogy valaki meggyőzi arról: virtuális asszisztenst kell alkalmaznia.

A fontosabb kérdés sokkal inkább az: Felismeri-e a saját működésében,

• hol fogy el az ideje?
• Hol akad el rendszeresen?
• Mely feladatokat végez megszokásból saját maga?
• Hol lenne szüksége olyan tudásra, amely nem az ő kompetenciája?

A kiszervezés ugyanis nem egyszerűen feladatátadás, hanem döntés arról, hogy mire használjuk a saját időnket és tudásunkat.

Ehhez pedig először nem szolgáltatást kell eladni, hanem beszélgetést kell kezdeni.

Két oldal, egy közös működés

A VAME közössége virtuális asszisztensekből épül, de a működésünk soha nem csak a VA-król szólt, hiszen nincs virtuális asszisztencia megbízók nélkül.

Nincs jól működő együttműködés akkor sem, ha a két oldal teljesen mást ért delegálás, felelősség, önállóság, szakértelem vagy éppen partnerség alatt.

Ezért számunkra legalább annyira fontos a szolgáltatói oldal szakmai fejlődése, mint a másik oldal edukációja. Nem azért, hogy minden vállalkozót meggyőzzünk arról, hogy szüksége van virtuális asszisztensre, hanem azért, hogy amikor szüksége van rá, értse, mit keres.

Ezzel párhuzamosan a virtuális asszisztens is értse, milyen problémára kell valódi megoldást adnia.

Talán ezért is volt különösen fontos számunkra ez a két egymást követő pécsi nap: az első napon befelé figyeltünk, egymással beszélgettünk szakmai kérdésekről, tapasztalatokról és működésről.

A másodikon kifelé fordultunk: találkoztunk azokkal, akik számára a virtuális asszisztencia világa még új, távoli vagy egyszerűen ismeretlen.

Két teljesen különböző tér – mégis ugyanannak a hídnak a két oldala.

A közösség nem csak a létszámról szól

2017 óta sok minden változott a virtuális asszisztencia magyarországi világában:

új szolgáltatók érkeztek;

új eszközök jelentek meg;

változtak a vállalkozói igények.

Ma már egészen más kérdésekről beszélünk, mint néhány évvel ezelőtt.

Egy dolog azonban számunkra nem változott; a VAME-t nem azért építjük, hogy legyen még egy hely az interneten, ahol virtuális asszisztensek összegyűlnek, hanem mert olyan közösséget szeretnénk építeni, ahol:

lehet kérdezni;

lehet tanulni;

lehet vitatkozni;

lehet kapcsolatokat kialakítani;

és lehet úgy fejlődni, hogy közben más nézőpontokkal is találkozunk.

Emellett legalább ennyire fontos az is, hogy képesek legyünk kilépni a saját szakmai buborékunkból: beszélgetést kezdeményezzünk azokkal, akiknek a problémáira a közösségünk tagjai nap mint nap megoldásokat adnak.

A VAME gondolatai

Az elmúlt két pécsi nap számunkra pontosan erről szólt.

Nem arról, hány ember állt egyszerre egy teremben vagy a standunk előtt, hanem a találkozásokról, a kérdésekről, azokról a pillanatokról, amikor egy játékból egyszer csak valódi beszélgetés lett.

Azokról a szakmai beszélgetésekről, amelyek után talán egy kicsit máshogy gondolkodunk, mint előtte.

Mi így szeretnénk közösséget építeni: nem falakat húzva egy szakmai kör köré, hanem hidakat építve.

Hisszük, hogy a valódi közösség nem attól erős, hogy mindenki ugyanott áll, hanem attól, hogy van közöttünk kapcsolat:

• Van párbeszéd.
• Van kíváncsiság.
• Van tér arra, hogy megértsük egymást.

Ha Te is egy ilyen szakmai közösséget keresel: tartozz közénk. 💚