Mit tanultunk az Impact Talks-on a fenntartható működésről?

Néhány nappal ezelőtt már írtunk arról, milyen érzés volt kívülről nézni az Impact Talks-ot — és arról is, miért tartjuk fontosnak, hogy a virtuális asszisztencia és az online működés világa ott legyen azokban a szakmai párbeszédekben, amelyek a jövő gazdaságáról, fenntarthatóságról és emberközpontú működésről szólnak.

Végül lehetőségünk nyílt személyesen is részt venni az eseményen.

És őszintén: pontosan azt kaptuk, amit reméltünk.

Mert az előadások újra megerősítették bennünk, hogy a fenntartható működés nem kizárólag technológiai vagy környezetvédelmi kérdés. Hanem működési kultúra. Együttműködés. Felelősség. Rendszerszintű gondolkodás.

És talán még soha nem volt ennyire aktuális feltenni a kérdést: milyen szerepe lehet ebben a virtuális asszisztenciának, a távoli együttműködésnek és azoknak a háttérben dolgozó szakembereknek, akik nap mint nap működésben tartják a vállalkozásokat?

A fenntarthatóság szóról sokáig a szelektív hulladékgyűjtés, a papírmentes iroda vagy a karbonlábnyom jutott eszünkbe. Az Impact Talks előadásai után viszont egyre nehezebb ugyanúgy nézni erre a fogalomra. Mert amikor egy vállalkozás működéséről beszélünk, akkor valójában emberekről, döntésekről, rendszerekről és együttműködésekről beszélünk.

És pontosan itt kapcsolódik be a virtuális asszisztencia világa is.

Hiszen hiába modern egy vállalat, ha közben kiégnek az emberei. Hiába optimalizáltak a folyamatai, ha mindenki külön szigeten dolgozik. Hiába készül ESG-jelentés, ha közben a napi működés káoszos, túlterhelt és emberileg hosszú távon tarthatatlan.

Az Impact Talks egyik legerősebb üzenete az volt: a fenntartható működés nem egy külön projekt. Ez maga a működés.

„A piac már mozdul, de a rendszer még nem állt össze”

Dr. Tóth Róbert, a KAVOSZ részéről rögtön egy kijózanító helyzetképpel nyitotta a napot.

A vállalkozások érzik, hogy változás jön. A piac reagál. A nagyvállalatok egyre több elvárást fogalmaznak meg a partnereik felé. Mégis: a rendszer jelenleg félkész állapotban van.

Az ESG-ismeretek hiánya továbbra is óriási. Egy korábbi, 7000 vállalkozást érintő kutatásuk szerint a cégek 85-90%-a még nem is hallott az ESG-ről. Az új felmérésük már javulást mutat: öt nap alatt 900 vállalkozás válaszolt, és „csak” 63% mondta azt, hogy nem találkozott még a fogalommal.

Ez elsőre statisztikának tűnik.

Aztán egyszer csak rájössz, hogy virtuális asszisztensként mi ülünk ennek a közepében.

Mert ki készíti elő a riportokat? Ki rendszerezi az adatokat? Ki kommunikál a beszállítókkal? Ki segít abban, hogy egy cég működése átláthatóbb legyen?

Nagyon sok esetben: a háttérben dolgozó asszisztensek.

Dr. Tóth Róbert külön hangsúlyozta a kis- és nagyvállalatok együttműködésének fontosságát is.

Ez különösen érdekes a virtuális asszisztencia szempontjából, mert a VA-k sokszor pontosan a két világ között teremtenek kapcsolatot: rugalmasan, gyorsan, szervezetten.

Az egyik legerősebb mondata ez volt: “A fenntartható működés ma már versenyképességi kérdés.”

 

„Nem lehet üzletet építeni egy halott bolygón”

Marcello Palazzi előadása után érezhetően megváltozott a terem hangulata.

A B Corp mozgalom európai úttörőjeként nem folyamatokról beszélt elsőként, hanem felelősségről. Arról, hogy a vállalkozások milyen szerepet töltenek be a társadalomban.

„You can’t have business on a dead planet.”

Ez a mondat sokáig ott maradt a levegőben.

Palazzi szerint a következő évek egyik legfontosabb feladata egy „economy of life” felépítése lesz: egy olyan gazdasági működésé, amely együtt tud élni az emberi és természeti rendszerekkel.

Ehhez pedig új vezetési kultúrára van szükség: kooperatív, befogadó, dinamikus és innovatív működésre.

A virtuális asszisztencia pontosan ebbe az irányba mutat. Nem hierarchikus túlszabályozáson, hanem együttműködésen. Nem állandó kontrollon, hanem felelősségvállaláson.

Palazzi feltette a nap egyik legfontosabb kérdését:

„Jobb hely lett a világ a céged miatt?”

 

Amikor a természet pénzügyi kockázattá válik

Elisa Vacherand, a WWF fenntartható pénzügyi szakértője már egy még keményebb szintre emelte a témát.

Arról beszélt, hogy a természet pusztulása ma már befektetői és pénzügyi kockázatként jelenik meg.

Két fronton zajlik a munka:
finanszírozni kell a zöld átállást, és közben magát a pénzügyi rendszert is „zöldíteni” kell.

A teljes gazdasági rendszernek regeneratívvá kell válnia.

A TNFD-ről szóló résznél külön kiemelte: „Start TNFD today, tomorrow is too late.”

Majd hozzátette: Magyarország jelenleg alacsony TNFD-adoptációval működik.

 

Ahol az AI aszályt modellez, a bárányok pedig füvet nyírnak

Az egyik legizgalmasabb blokk a kerekasztal-beszélgetés volt Lovas Gabriella moderálásával.

A beszélgetésből világosan látszott, hogy a fenntarthatóság ma már nem elszigetelt projektekből áll, hanem nagyon különböző területek összekapcsolásából.

Elhangzott például az AI-alapú prediktív aszálymodellezés.

Majd néhány perccel később Rajnai Tamás az E.ON egyik gyakorlatát osztotta meg: a naperőművek alatt bárányok legelik a füvet a gépi fűnyírás helyett. Nekem, személyesen ez a tény máris szebbé tette a napomat.

Ez azért volt érdekes, mert tökéletesen megmutatta, hogy a fenntartható működés sokszor nem grandiózus technológiákban kezdődik, hanem működési szemléletben.

 

A recycling önmagában kevés lesz

Hannes Gall, az Ellen MacArthur Foundation képviseletében egy nagyon fontos tévhitet bontott le.

A recycling önmagában nem fogja megoldani a jelenlegi környezeti problémákat.

Sokkal mélyebb üzleti újratervezésre van szükség.

Policy intervention.
Üzleti modellek újragondolása.
És főként: cégenkénti változás.

Ez a rész különösen érdekes volt, mert a legtöbb VA sokszor látja belülről:
hol akad el egy folyamat,
hol duplikálódik a munka,
hol égnek ki az emberek,
hol szivárog el idő és pénz.

A körforgásos működés ugyanis nem csak anyagokról szól.
Hanem energiáról, figyelemről és kapacitásról is. Ebben pedig nekünk, mindannyiunknak felelősséget kell vállalnia.

„A probléma nem mindig ott jelentkezik, ahol a megoldás lesz”

A Scope 3 upstream execution kerekasztal talán a legőszintébb beszélgetés volt az egész rendezvényen.

Kimondták azt, amit sok vállalat a gyakorlatban már rég tapasztal:
egy szereplő önmagában nem tudja megoldani a fenntarthatósági problémákat.

A problémák és a megoldások gyakran teljesen más pontokon jelennek meg a rendszerben.

Beszéltek arról is, hogy a cégek sokszor csak akkor váltanak fenntarthatóbb működésre, ha az költségcsökkentéssel is jár.

Ez nagyon emberi felismerés volt, mert hiába erős a szándék, ha a napi működés túlélő üzemmódban zajlik.

És itt jött elő az adatok kérdése is:
vajon tényleg azt mérjük, amit kell?
Jól használjuk az adatokat?
Tudjuk, miért kérünk be bizonyos információkat?

Mert adatot kezelni már kevés. Érteni is kell, mire használják.

A beszélgetés egyik legerősebb mondata ez volt:

„Action before perfection.”

Vagyis:
a tökéletességre várni sokszor veszélyesebb, mint elindulni.

 

És közben ott volt az AI kérdése is

A záró beszélgetés már a 2027-re való felkészülésről szólt.

Felmerült az AI energiaigénye.
Az etikus növekedés kérdése.
Az oktatás szerepe.
A felelősség kérdése.

Marcello Palazzi egy ponton arról beszélt:
nem mindenkinek kell Elon Musknak lennie.

Viszont minél több erőforrás van valaki kezében, annál nagyobb a felelőssége.

Ez a gondolat a virtuális asszisztencia világában is fontos, mert a VA-k nem egyszerű adminisztratív támogatók.

Rendszereket látnak át.
Folyamatokat optimalizálnak.
AI-eszközöket használnak.
Kommunikációt koordinálnak.
Döntéseket készítenek elő.

Vagyis hatással vannak arra, hogyan működik egy vállalkozás.

 

Mit viszünk haza?

Talán ezt: a fenntartható működés végső soron emberi kérdés.

Milyen tempóban dolgozunk.
Milyen rendszereket építünk.
Hogyan működünk együtt.
Mennyire terheljük túl magunkat és egymást.
Mennyire merünk segítséget kérni.
Mennyire tudunk hosszú távban gondolkodni.

Az Impact Talks egyik legerősebb tanulsága az volt, hogy a jövő vállalkozásai együttműködésből épülnek majd.

Szervezetek között.
Országok között.
Szektorok között.
És emberek között is.

Jó eséllyel ezért érezhettük sokan azt a rendezvény végén, hogy a fenntarthatóság már régen nem egy külön terület.

Hanem az a kérdés, hogyan akarunk dolgozni és élni a következő években.

Talán ezért fontos ma újraértelmezni a virtuális asszisztencia szerepét is.
Nem „plusz kezekről” beszélünk, hanem olyan szakemberekről, akik segítenek átláthatóbbá, emberibbé és hosszú távon fenntarthatóbbá tenni a működést.

A VAME – Virtuális Asszisztensek Magyarországon Egyesület számára a fenntarthatóság nem trend vagy marketingkifejezés. Sokkal inkább annak a felismerése, hogy a jövő működő vállalkozásai nem kizárólag technológiából épülnek majd, hanem bizalomból, együttműködésből, felelősségvállalásból és jól kialakított rendszerekből is.

Mert a valódi fejlődés nem ott kezdődik, amikor még többet dolgozunk.
Hanem ott, amikor végre nem egyedül próbálunk mindent megoldani.

A “tudósítást”, összefoglalót Gohérné Tündi készítette, egyesületünk pártoló tagja