Nem csak követjük a változást

– mi formáljuk is

A jövő munkaerőpiacáról általában úgy szoktunk beszélni, mint valami távoliról. Olyasmiről, ami majd “megjön”, amire majd “fel kell készülni”. Pedig a valóság ennél sokkal konkrétabb: a jövő már most alakul – azokban az előadótermekben, ahol a következő generáció gondolkodásmódja formálódik.

A VAME – a Virtuális Asszisztensek és Munkaadók Egyesülete – számára ez nem tétel, hanem alapelv. A jövő nemzedéke nem egy majd egyszer megszólítandó célcsoport. Ők jelen idejű felelősség.

ChatGP

Egy kurzus, ami többről szól az anyagnál

Az egyesület elnökeként külsős oktatóként aktívan részt veszek a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a Humán Fejlesztési és Művelődéstudományi Intézet munkájában. A képzésben részt vevő hallgatók – jövőbeli személyügyi szervezők és emberi erőforrás tanácsadók – már az egyetemi éveik alatt találkoznak azokkal a működési modellekkel, amelyek a mai munkaerőpiacon valóban relevánsak.

2025 januárja óta saját kurzus keretében dolgozunk együtt. A “Virtuális asszisztencia, avagy az online munkavégzés alapjai” című tárgy nevében talán szerénynek tűnik, de tartalmában annál ambiciózusabb. Nem klasszikus elméleti áttekintés. Sokkal inkább egy szemléletváltás alapja.

Arról beszélünk, hogyan működik valójában az online együttműködés – nem az idealizált verziója, hanem a hétköznapi gyakorlat. Mit jelent a felelősség és a megbízhatóság egy atipikus munkavégzési formában, ahol nincs irodai jelenlét, nincs közvetlen felügyelet, csak a megállapodások és az eredmények. És mitől válik egy virtuális szolgáltató valódi partnerré – szemben azzal, aki csupán feladatokat teljesít.

Ezek nem elvont kérdések. Ezek azok a dimenziók, amelyek alapján a munkaerőpiac értékel, dönt, és épít hosszú távú együttműködéseket.

Egy megállapodás, ami valóban működik

Ez a szakmai jelenlét idén februárban egy új szintre lépett. Együttműködési megállapodás született a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara és a VAME között, amelynek keretében tanévenként 10 hallgató számára biztosítunk gyakorlati helyet az egyesületen keresztül.

Amikor azt mondom, hogy “ez egy működő modell” – tudatosan kerülöm a “formális együttműködés” kifejezést. Mert itt tényleg mások a keretek. A hallgatók nem megfigyelők, akik a háttérből nézik, hogyan zajlik a valódi munka. Ők résztvevők. Valós helyzetekkel találkoznak, valódi döntéseket hoznak, és közvetlenül tapasztalják meg, mit jelent a partneri együttműködés a mindennapokban.

Ennek egyik kézzelfogható állomása volt a március 20-án megrendezett workshop, ahol a facilitálást már maguk a hallgatók végezték. Nem instrukciókat követtek – működést vittek. Ez a különbség talán aprónak tűnik, de valójában minden. Mert itt válik szét az edukáció a tapasztalattól. Az egyik megmagyarázza, hogyan kellene csinálni. A másik megmutatja, milyen az, amikor valaki tényleg csinálja.

Miért számít ez a mi szempontunkból?

A cél nem titkos: az atipikus munkavégzési formák – köztük a virtuális asszisztencia – megismertetése már az oktatás során, nem utólag, amikor valaki már döntési helyzetbe kerül. Nem akkor, amikor egy HR vezető először találkozik azzal a kérdéssel, hogy “kiszervezzük-e ezt a feladatot, és ha igen, kinek és hogyan?” – hanem jóval korábban, amikor még nyitott kérdés az egész.

Ezek a hallgatók néhány éven belül nem csupán résztvevői lesznek a munkaerőpiacnak. Ők lesznek azok, akik meghatározzák, hogyan gondolkodnak a szervezetek a működésről, az együttműködésről és a kiszervezésről. Ők hozzák majd azokat a döntéseket, amelyek alapján valaki virtuális asszisztens lesz – vagy éppen nem.

Ha ezek az emberek már az egyetemen találkoznak azzal a gondolkodásmóddal, amelyet a VAME képvisel – hogy az atipikus munkavégzés nem kivétel, hanem egyenrangú forma –,

akkor ez közvetlenül befolyásolja, hogyan pozicionálódik a virtuális asszisztencia az elkövetkező évtizedben.

Szakmai beágyazottság, nem láthatóság

Az egyetemi jelenlétünk célja nem az, hogy a VAME logója ott szerepeljen valahol egy folyosón vagy egy honlapon. Szakmai beágyazottságról van szó – arról, hogy egy fiatal szakember első komoly találkozása az atipikus munkavégzés témájával az egyesülethez kötődik. Arról, hogy a módszertan, amellyel megközelítjük a témát, hitelesen képviseli azt, ahogyan ez a terület a valóságban működik.

Ez az, ami hosszú távon nemcsak a hallgatók számára jelent értéket, hanem az egyesület presztízsét is erősíti – nem marketingeszközként, hanem szakmai referenciapontként.

A jövő munkaerőpiaca nem ott kezdődik, ahol már mindenki jelen van. Hanem ott, ahol valaki elkezdi komolyan venni.

Mi ezt választottuk.